lunedì 25 febbraio 2013

Csirke felsocombok, maradekokkal - filozofiaval

Mi sosem eszunk teljes eteleket, ezalatt azt ertem, hogy a magyar konyhatol elteroen nincs hus es koret egyben. Nalunk a koret az salata, vagy grissini, ami a kenyeret helyettesiti. Ezek ropogos kenyerrudak, amiket egyelore a boltbol veszunk, de amennyire most belejottem a fozocskezesbe, hamarosan ezek is az en sutombol kerulnek majd az asztalra. Marcsak azert is, mert buzgosagomon felbuzdulva latom, parom is sokkal intenzivebb a konyhaban, s izgatottan nezi, mikor a recepteket es a fotokat itt megosztom, sot, varja, hogy mit alkotunk legkozelebb. Ennek tanubizonysagot advan tegnap meglepett egy konyhai robotgeppel, ami kenyeret is gyur, tortakat is bekever, tesztat is vag majd nekem. Illetve gyumolcsturmixokkal is megajandekoz majd, ha eljon a friss gyumolcsok ideje. Ha akarom, meg jeget is daral. Egy alom ez az ember.

Azt hiszem, sporolni ugy lehet a legjobban egy konyhaban, ha hetre elore osszeallitjuk a menut, ennek megfeleloen vasarolunk, es csak a friss zoldsegert es gyumolcsert szaladunk at a boltba, vagy a piacra. Igy nem allunk bamban sokszor a huto elott, azon morfondirozva, vajon mit is keszithetnenk ebedre, vagy vacsorara. Mi sajnos erre a szintre meg csak gondolati szinten jutottunk el, a gyakorlatba nem ultettuk at tudasunkat. Pedig Danikam olyan ugyesen intezi a szalloda elelmiszerkeszletet. Minden van, s semmibol sincs tobb, vagy kevesebb, mint eleg. Itthon lehet nekem kellene ezt kezbe vennem. Idovel erre is sor kerul. 

Kis kitero utan tehat terjunk vissza a csirkecombokhoz. Bevallom, ezt a finomsagot Dani keszitette, mert idokozben a munkam megszaporodott, aminek szivbol orulok. Olyba tunik, hogy elfoglalvan magam a fozocskezessel, nem aggodtam azon, hogy keves a munka,  es keves a bevetel, ami sokszor okozott almatlan ejszakakat, mar csak azert is, mert iden egyetlen draga arany testverem meghazasodik, s szeretnem valami igazan kulonleges ajandekkal meglepni, amihez nem artana kicsit tobbet keresni. Ez az idoszak hala Istennek, elmult. Miutan a konyhaban toltottem szabadidom, s oromom leltem benne, igyekezve, hogy valamit paromtol eltanuljak, a gondolataim elterelodtek a problemaimrol, es ez a kellemes elmeny pozitivva tett engem, a gondolataim, s bevonzotta a munkat is
M.Agnes mondta, mikor aggodtam azon, hogy nagyon keves a munka, hogy ennek igy kell lennie, majd megertem, miert. Szoget utott a fejembe. Az o otletei s receptjei alapjan kisutottam par fantasztikus sutit, a ghee vajat, es vegul neki koszonhetem, hogy a gondolataim a helyukre tertek. Atertekeltem sok dolgot az eletben. Regebben nagyon akartam, hogy beolvadjak az olasz tarsadalomba, hogy ugy nezzek ki, mint az olasz nok, elegans, divatos legyek. S sokat szerettem volna kolteni magamra. Noha a boldogsag nem ebben rejlik. Ha atnezzuk, mi mindenunk van, ami nelkul vidaman elnenk tovabb, megertjuk, mennyi felesleges holmival vesszuk korul magunkat, ami nem eletbevagoan fontos. Azt gondoljuk, hogy ha nincs a legujabb mobiltelefonunk, tabletunk, markas ruhazatunk, nem erunk semmit. Nem igaz! Nem ezek a fontosak. Kevesbol is meg lehet elni, boldogan. Ebben a megvilagosodasi szakaszban a helyi boltnal allandoan szobrozo fekete fiuval is szoba elegyedtem. Miota itt lakunk, latom minden alkalommal a kijaratnal, amint kereget. En nem szoktam adakozni, de a fejemben ott van mindig a gondolat, hogy ha en lennek a helyeben, mit tennek? Tudom, sok koldus csak munkabol koldus, de mi alapjan tudjuk megkulonboztetni az igazit a hamistol? Ha penz nem is, egy kedves szavam mindig volt hozza, s mosolyogva udvozoljuk egymast mindig. Szuletesnapomon pedig megkinaltam piros lindt csokigolyocskakkal, s megkerdeztem, miert all ott, s nem megy dolgozni.
Kerdeztem en, aki pontosan tudom, milyen nehez kulfoldikent itt munkat talalni. Azt mondta, egy eve probalkozik, de nincs semmi. Megertem. (persze lehet, hogy ha nem szobrozna, hanem munkat keresne, lenne...)
Azota meg szelesebb mosollyal koszon! 

En ebbol az eltelt, munkatlan, de szorgoskodassal telt idoszakbol azt tanultam meg, hogy tudok ugy elni, hogy a ruhataram nem ujitom meg, hogy ha nem aggodom, es nem krealok negativ energiat magam kore, a dolgok jora fordulnak. Isten szeret engem. Ezt sokszor ereztem mar eletemben. S a vegzetben is hiszek. Ami azt jelenti, hogy ezen az idoszakon at kellett esnem, illetve az is, ami most tortenik velem, is meg volt mar irva. 
Errol jut eszembe, hogy egy helyi asztrologus novemberben a szuletesem pillanataban Szerencsen lathato egboltbol kiolvasott olyan dolgokat, amiket igazan nem tudhatott rolam. Ha mar ott meg lett irva....:) Nem eleg, ha lazitunk? Ki latta azt a (horror?) filmet, amiben a halal meg van irva minden foszereplo szamara, s barmennyire is igyekeznek, nem tudnak tole megmenekulni??? Elgondolkodtato! 


A csirkes recept tehat:
a boltbol csak csirket hozott haza, a tobbit a hutoben talalta, igy a hozzavalok resz eleg cikire sikerult. Konnyebbseg, hogy az ember azzal gazdagitja, ami otthon van, nem kell merevnek lenni 


Hozzavalok:
2 csirke felsocomb, kicsontozva
speck (tegnaprol maradt meg)
Radicchio (megmaradt a risotto ota)
so, bors, zsalyalevelek (mivel ez volt a melyhutoben, s a kertben is van meg, de nem esszencialis)
1 cikk fokhagyma - az mindig van
1 hagyma (anyukamektol hoztuk)
aszalt paradicsom (a puccekbol maradt)
vaj es olaj (vaj ghee, s nalunk csak extraszuz olivaolaj van a haztartasban, de nem feltetlen kell ennek lennie)

A csirkecombokat kikloffoljuk/kilapitjuk kisse, sozzuk, borsozzuk, megszorjuk az aprora vagott zsalaval, rateritunk egy radicchio levelet, egy szelet specket. A combokat igy feltekerjuk, es egy fogpiszkaloval osszetuzzuk. 
Egy serpenyoben kis vajat es olajat forrositunk, majd megpiritjuk a csirketekercsunket, mindenhol. Miutan ropogossa sult kivul, attesszuk egy tepsibe es 1/4 ora alatt keszre sutjuk. 

Ezalatt a serpenyoben megfonnyasztjuk az aprora vagott aszalt paradicsomot, a maradek, felszeletelt radicchio salatat es hagymat, borral felontjuk, s puhara fozzuk. 
Miutan a csirke keszre sult, tanyerra helyezzuk, ami a csirke utan a tepsiben marad, az a fincsi szosz, azt a zoldsegekre ontjuk, majd a combokra szedjuk, s keszen vagyunk. 



Parom nem fotoz, o csak foz. Igy csak a vegeredmenyrol van kepem. De a meglepetestol szolni sem tudtam, raadasul olyan izletes volt, hogy csak dicserni tudtam, nem pedig szidni. 
Jo etvagyat!!!



Nessun commento:

Posta un commento